Egy néma kiáltás címmel jó csádi filmet láttam

A Művész moziban tegnap, január 22-én, szombaton 21 óra 45 perckor egy csádi- francia-belga koprodukciós láttam a férjemmel. A történet röviden annyi, hogy apa és fia úszómesterek, amikor privatizálják a hotelt, ahol dolgoztak. A kínai főnöknőnek azt mondhatta a fiú, hogy ő legyen az úszómester, az apja sorompóőr, ha már ketten nem űzhetik ugyanazt a hivatást. Az apa, Adam, bosszúból a lázadókkal kemény csatákat vívó hadseregbe küldi a fiát, aki megsérül, Adam motorral érte megy, hogy hazavigye fiát, Abdelt, aki út közben belehalt sérüléseibe. A megtört apa fiát, annak utolsó kívánsága szerint ( úszni akart) a folyóba dobta. Odahaza várta volna Abdelt az időközben a családhoz érkezett, és befogadott állapotos énekesnő barátnője. A tanulság: a hivatás nem elsőrangú.

Mindemellett bepillantást nyerhettünk az afrikai és a muszlim kultúrába: kézzel ettek, egymást etették.