2014. augusztus 28., csütörtök

Sólyomröptetés a Kurultájon

Száll a sólyom, száll
Ez a Kurultáj
És Allah is azt akarta
Agazdához szállt.

A Bugacon készült videónk ITT tekinthető meg.

Virágot a virágnak, Rubik- kockát egy okos török kisfiúnak!


Úgy bolyongtam Pécsett a Jakováli- Hasszán dzsámi tükörlabirintusában, a férjem által Allahért vezetett török csoporrttal, mint ujjaim a Rubik- kocka négyzetekből kialakított kocka térszerkezetében hajdanán, mikor édesanyám száz forintot ajánlott fel , ha kirakom a Rubik- kocka egy oldalát. És kiraktam!  Nagy nehezen, de kiraktam!  ( Ugyanilyen térszerkezetű , csak háromszögekből:Test- Lélek- Szellem- kialakított gömb a szúfi iszlám tarika, rend jelképe).
S beugrott, hogy mit vegyek egy okos, csendes, jószívű török kisfiúnak , Selimnek, a csoportból. Hát Rubik- kockát!
S az édesanyja Selimnek adott nekem egy ajándékot: egy  Swarowsky- kristálykarkötőt!   Mindig vágytam rá!

2014. augusztus 27., szerda

Hiltonban háltam!


Halló! Hiltonban háltam
-Allahnak hála-
Mint Liz Taylor dívája
Omlett, caciki saláta
Mit tányéromon láthatsz.

2014. július 25., péntek

Az iráni Kiarashnál és magyar feleségénél vacsoráztunk

A Sors úgy akarta, hogy hamar rájöjjek a titok nyitjára: másnap az iráni Kiarasnál, és magyar feleségénél költöttük el a vacsorát. Némi röpke terepszemle után( házuk mellett közvetlenül megy el a vonat, s nekik is van egy orosz kék cicájuk), a kertben ücsörögtünk az asztalnál, mert kerti- party volt, kandelláber- szerű világítással hangulatosabbá téve, szóval ücsörögtünk, s rögvest megkérdeztem, hogy mi lehetett az a fűszer, ami a refluxomat, az emésztési problémámat megoldotta. A háziasszony, aki a férje kultúráját, konyháját ismeri, mondta, hogy bizonyára citromfű és SÁFRÁNY volt, de ez utóbbinak az ára vetekszik az aranyéval. Igaz a népi mondás: Fűben- fában orvosság.
Bevallom őszintén, hogy a nyugatias ízekhez szokott gyomromnak jól esett a menü: hideg dinnye leves, sült krumpli halpogácsás hamburgerrel.S még desszert is volt: túrós derelye, s kávé. 
De jóformán alig fejeztük be a vacsorát, mennünk kellett tovább a férjemmel.

Szezám tárulj! Avagy terülj-terülj asztalkám az Iráni Nagykövetségen

Ramadán vége felé, egy vasárnap egyet gondoltam, s közöltem a férjemmel, hogy én is megyek vele az Iráni Nagykövetségre iftárra, vacsorára.

Felvettem egy zöld ruhát és egy fehér kendőt, s úgy gondoltam, hogy az etikettnek eleget tettem, de csak miután bejutottunk, vettem észre szégyenkezve, hogy a hölgyek talpig feketébe voltak öltözve. De nemcsak hogy nem tették ezt szóvá , hanem egy éltesebb hölgy, Mirjam, ( Mária magyarul), maga mellé hívott, s szó szót követett, s felfedte magát: A nagykövet felesége! Én a gyér angol nyelvtudásommal előre begyakorolt szöveget eldaráltam, hogy milyen megtiszteltetés, hogy az egyszerű embereket is beengedik a Nagykövetségre(, mely márvánnyal volt díszítve). Még diskuráltunk egy keveset családról főleg, amikor fölhangzott az azán, azaz az imára hívás, s Mirjam egy követ vett elő, s kérdezett valamit, amit nem értettem, így csak hebegtem-habogtam, de követtem őt. Később nekem is adtak egy követ, amit ima közben magam elé helyeztem, de kiderült, hogy az orrunknak és a homlokunknak érinteni kellett volna a szakrális tárgyat.
Aztán szervírozták a szupét, azaz a levest, mely különös ízű volt, de szó se róla tápláló . Valószínűleg paradicsomot is turmixolhattak benne össze. Voltak ott a nan, a kerek kenyér mellett levelek, zöldségek, én is" legeltem". Aztán következett a második fogás, érdekes ízvilággal:a mellettem ülő hölgy, egy Budapesten élő iráni tanár iráni felesége felvilágosított, hogy a rizs mellett lencse is volt az ételben, s a férjem szerint még hús is darálva.
A vacsora elfogyasztása után elbúcsúztam a társaságtól.
S MÁSNAP REGGEL AZT VETTEM ÉSZRE, HOGY A REFLUXOM ELMÚLT!
Vajon mi lehetett a különleges ételekben? Ez kiderül a következő blogomból!

2014. január 31., péntek

Segíts magadon és másokon avagy Fóton voltunk menekülttáborban


A közelmúltban Ibrahim (Józsi), a férjem és én Fóton menekülttáborban voltunk. Egy személyautóval utaztunk, s vittünk az ottani afgán menekülteknek húsárút (birkát és kecskét). Ibrahim vágta le az I.H.H. török alapítvány állatait.
A táborban négy lakó volt jelen, s vette át az ajándékot. Én fogtam az I.H.H. transzparensét.
Két ott dolgozó felügyelő hölgy szívélyesen fogadott (az egyikük afgán volt), kávéval kínáltak, s hangot adtak annak a kívánságnak, hogy a menekültek szeretnének Magyarországon munkát találni. 
A tábor lakó inkább tovább menni, külföldre akarnak, de néhányan maradni szeretnének, s magyarul tanulnak.
Fogadjuk be őket!

2013. december 2., hétfő

Előjáték a színpadon


Előjáték a színpadon

Igazgató, költő, komédiás

Igazgató
Ti ketten, kik személyemér
helytálltok minden csapásban,
mondjátok, a magyar ha élni hazákban
vállalkozásunk mit igér?
Minden vágyam szolgálni a tömegnek,
már csak azért is, mert él s élni hagy.
A színpad áll, a deszkák felverettek,
s közönségünk ünneplő kedve nagy.
Még szenvtelen s felvont szemöldökkel űlnek, 
ám szívesen csodálkoznak, örülnek.
Tudom, mitől elégül meg e nép,
de nem valék ily kínban soha, mint ma:
fogalmuk sincs, hogy mi a jó, a szép, 
de rém sokat olvastak összevissza.
Mit kezdjünk hát, hogy eredeti , friss
legyen minden s vidám velős is?
Mert kedvesebb látványa nincs szememnek,
mint mikor bódénk felé rohan
hömpölygő áradatja a tömegnek,
s tipródik, mint az égi kapuban,
fényes nappal, négy óra tájban,
pénztárig lökdösi elő magát,
s mint inség idején, a pékbolt ajtajában,
majd kitöri a jegyért a nyakát.
Ily tarka néppel ekkora csodát a 
költő tehet: : barátom , tedd máma!

Költő
Ó, mért beszélsz nekem színes tömegről,
melynek láttán a szellem menekül!
Tarts távol a kavargó tömkelegtől,
mely örvénybe ránt kegyetlenül!
Inkább a mennyek csendjébe vezess föl, 
a költő szent örömmel ott hevül.
Stílusom nekem a posztmodern
Attól tompul el a szellemem.

Ó, min a lelkem mélye ott örülhet, 
s rebegve mond ki szégyellős ajak,
gyarlót csakúgy, miként jólsikerültet
megfojthat egy goromba pillanat.
Van úgy, hogy csak mit évek soka szűr meg,
az a tökéletes ép változat.
Állcsillogás a pillanat szülötte,
őrzi a jót az utókor örökre.

Komédiás

Utókor! Már az is bosszant, ha hallom!
Teszem, ha erről kellene szavalnom:
kicsúfolhatnám a jelent?
Mert erre vár, s meg kell hogy kapja máma.
Magamfajta legény és tudománya
valamit mégis csak jelent!
Lenézem nagyon én a szinkron színészt
Nem ismeri színészetnek mesterségét.
Ki  könnyű szóval érteti magát,
közönségünk kedvétől mit se tartson,
sőt lesse még nagyobb hadát,
hogy még tágabb körökre hasson.
Csak bátran fel! Te adj útmutatást,
vesd el a képzelet minden koloncát,
működjék szenvedély, érzés, tudás
s, ezt jól jegyezd meg: egy adag bolondság!

Igazgató
Főképpen sok cselekvést vígy bele!
Éhes szemnek ez az eledele.
Ha akkora előttük a kavargás,
hogy lélegzetük is már- már eláll,
ne félj, széltében diadalt arattál,s
a publikum szerzőért kiabál.
A tömeget tömeggel nyerheted meg,
ki-ki lel abban magának valót.
Aki sokat hoz, az hoz mindeneknek
holmi egyéni kis útravalót.
S ha már darab, találd ki sok darabban!
Sikert hoz majd ragout-alakban!
Oly könnyen add, amint megalkotod.
Mit érsz vele, ha egészben adod?
A publikum izekre szed nyomban.

Költő
Hát ti nem érzitek , e mesterség be rút,
s hogy igazi művészhez nem találhat!
Lám, nálatok minden hazug
fércmunka már mint műszabály hat.

Igazgató

E becsmérlés engem cseppet se sért:
mert aki a sikerhez ért, 
alkalmas eszközt vesz kezébe.
Puha fát vágsz, gondold meg idejébe,
vizsgáld meg, kinek is dalolsz, ha olyikat unalma hoz, 
más meg ebéd után jő, jóllakottan , 
s mi legkivált utálatos,
nem is egy jól elmerült a hirlapokban.
Könnyelmün jönnek ők, akár a maskarádra, 
sarkukra kandiság rak szárnyakat:
legszebb ruhában itt páváskodik a dáma, 
s játszik , pedig gázsit se kap.
Mit képzelegsz költői trónusodban?
S a teltház  mégis miért öröm neked?
Vizsgáld meg pártfogóid gondosabban!
Fele ripők, fele rideg
Színház után ez jó kártyát remél, 
ringyójával vad éjszakát a másik.
Gyötörni hát ilyen ügyér
szelid Múzsád: nem balgaság itt?
Ezért mondom tehát: többet s tarkábbat adj,
szédítsd, bolondítsd el a népet,
jóllakatni nagy feladat-
Mi ért utol? Mámor? vagy bú keserve?

Költő

Eredj s magadnak más szolgát keress!
Hogy kedvedért a költő legnemesb,
természetadta emberi jgát
megrendelésre rútul dobra verje?
Vajon mivel hat a szívekre?
S mivel győzné le elemek hadát?
Nem az összhanggal-é, mely kebléből fakadt,
s szívébe vonz egész világokat-?
Míg a természet únott forgatással
orsósra készti örök fonalát, 
s minden lénycivakodó sokasága
hallatja vad hangzavarát,
az ős, változatlan áradatba
ki oszt életteremtő lüktetést?
S a részecskét egésszé avatva,,
ki fogja szép akkordba az Egészt?
Viharrá érzelmét ki bokrosítja?
A Nap nyugtának jelképet ki ad?
Tavasz virágcsodáit ki hajítja
az útra, hol szerelme elhalad?
S bérül ki fon a méltó alkotásra
silány lombból koszorút, ha nem  ő?
S mi hat fel az Olümposz magasára?
A költőben ható embererő!

Komédiás
Elő hát ama szép erővel,
tomboljon hát költői hővel, 
akárcsak holmi szerelmi kaland!
Az ember sündörög, eped, marad,
s csapdába csalják észrevétlen,
öröme nő, aztán keserű lében
fürdik.A büntetés bizony kemény-
s még magához se tér, már kész is a regény.
Nekünk ily mű szükséges éppen!
Csak nyúlj le az emberéletbe mélyen!
Mind éli, ám kevésnek érdemes-
de-bárhová nyúlsz, mindig érdekes!
Színes képek közt kis világot, 
sok tévedést, csepp igazságot:
s kész a legpompásabb ital, 
melytől mindenki friss és fiatal.
Sereglik már az ifjúság virága
darabodhoz s kinyilatkoztatást vár,
bús táplálékot gyöngéd hajlamára
mindegyikük a művedben talál már.
Hol egyik, hol hol másik rendül bele,
s mind látják: szivük mivel van tele.
Egyformán képesek még sírni és kacagni,
káprázat kell nekik, s tetszik a lendület.
Ki kész van, már azon nincs mit faragni, 
a készülőkben sok a köszönet!


Költő

Hozd vissza hát eltünt időmet, 
midőn szivem ily zsenge volt,
s bennem folyvást vers- újszülöttek
bő csermelye buzgott-dalolt,
világom még ködben kerengett,
minden bimbó csodát igért,
s téptem virágok tengerét,,
hol völgyeinkben árja lengett.
Semmim se volt- s volt mindenem,
csalódás-vágy, s igazság- szerelem.
Szilaj vágyaknak birodalmát,
a boldogság-sajgó poklot add,
gyűlölség, szerelem hatalmát, 
add vissza ifjuságomat!

Komédiás

Akkor szükséges ifjuságod, cimborám,
ha ellenség szorít a harcban:
vagy ha szerelmetes leány
lóg telhetetlenül nyakadban.
Ha a sebes versenyfutás
pálmája int a messzi  célban, 
vagy ha szilaj körtánc után
borozni kell félig aléltan.
De megzendítni régi hürt
bátor és bájdús dalra fogva, 
s ha benn egy titkos cél kigyult,
megindulni felé csapongva-
öreg urak, ti dolgotok,
tiszteletünk ezért cseppet se csappan.
Gyermekké tenni nem a  kor szokott:
még úgy talál ránk gyermek- alakban.

Igazgató

Elég volt már a szalmacséplés,
hadd lássak végre tetteket,
míg tart e cifra szó- fecsérlés,
hasznot alig remélhetek.
Hát fontos ihletről beszélned?
A tétovát nem szállja meg, 
ha magadat költőnek érzed,
fogd hámba a költészetet.
Most már tudod, miként tekints ránk,
s hogy tüzes italokat innánk:
kezdd főzni hát, egymás után!
Ha nem teszed ma, nem fogod holnap se tán,
munkádból egy napot se hagyj ki, 
s ne átalld a kínálkozót
elszántan üstökön ragadni: 
kezedből nem tud elszaladni, 
s mert kénytelen rá, hatni fog.
Tudod: azt próbál ki-ki magyar
színeinken, amit lehet.
Ezért hát ne kíméljetek
ma itt se díszletet, se gépet!
Kápráztasson a kis s nagy égbolt,
szórj csillagot teli marokkal:
van itt tűz , víz, kőszikla, hold,
madarakkal s vadállatokkal.
Nos, szűk deszkáinkon éld újra át
a Teremtés minden diadalát,
s vonulj, óvatosan loholva
az égből földön által a pokolba!