2014. október 5., vasárnap

Modern Faust folytatás

Elrebegi a dzsinnidéző igét.
Vörös láng cikázik, s megjenenik benne a dzsinn.

Dzsinn
Oly nagy erővel szólitottál,
szféráimban nyugton se hagytál
és most?-

Faust    Jaj! Csak ne lássalak!

Dzsinn

Repesve vágytál látni engem,
hallani hangom, nézni arcomat,
rám esdeklésed hatva hat,
hát itt vagyok!- Emberfeletti ember,
miért vacogsz tehát? S miért nem hallom szavad?
Hol vagy, te, Faust, akinek hangja szólt,
s erős akarata belémhatolt?
Te? Kire még rá sem lehellek,
és máris minden ize reszket,
kunkorgó, gyáva nyű csupán?

Faust
Tőled féljek, lángból kibomló?
Faust volnék, Faust, hozzád hasonló
Véled magam, ki átszaladsz
világokon, egynek érzem, , te dzsinnem!

Dzsinn

Azzal vagy egy, kit megragadsz,
velem nem! ( Eltűnik)


Megjegyzés: A dzsinn, mivel füstetlen tűzből való, nem látható. Csak a dráma posztmodernsége miatt írtam.

2014. október 4., szombat

A tragédia első része(Modern Faust)

Éjszaka.
Magas boltozatú , keskeny gótikus szoba.
Faust az írópolc előtti székben nyugtalanul ül

Faust
Ó jaj, a filozófiát,
 a jogot,s a diplomáciát
és - haj- az egész akídát
mind buzgón búvároltam át.
S most mégis így állok, tudatlan,
mint amikor munkámba fogtam.
Címem magiszter, sőt több: tanár úr,
s fél éve már, hogy álnokul
orránál fogva vezetgetem
egész tanítványseregem-
s látom, semmit  sem tudhatunk mi!
Ettől fog szívem elhamuhodni.
Bár jártasabb volnék egynémely gazoknál
orvos- , professzor- író- imámnál.
Szorongás , kétely engem nem gyötörget,
s nem félelmetes a Pokol, sem az Iblis
minden örömtől- fosztottságom innét:
nem hiszem, tudnék valamit is még,
s azt sem, hogy tanítani tudnám
az embert , térítvén s megjavítván.
Aztán meg se pénz, se vagyon,
se hír , se földi hatalom.
Igy élni már eb se kivánna ,
ezért adtam fejem a mágiára,
hogy dzsinnes- száj, dzsinnes erő
nem egy titkát adná elő,
s ne kelljen izzadván beszélnem
arról, amit nem értek én sem,
s miktől együtt van a világ,
megismerjek inden csodát,
s mint már titkos erőkre látó,
ne legyek többé betűrágó.
Ó,vajha hánytorgásaim
utólszor látnád, Holdvilág,
te, ki oly sok éjfélen át
tekingetél e polcra ím,
majd könyvek és papír felett,
orcád, bús társam, megjelent.
Ah, bár inkább hegy tetején
járhatnék fényed szőnyegén,
szállnék barlangba a dzsinnekkel,
vagy réten, ha fényed ott dereng fel,
s a tudomány dohát ledobva
éppé fürödném harmatodba!


Jaj,ebben az eátkozott
odúban meddig kusolok?
Ide az ég szent fénye is
festett ablakszemen esik.
Tetőig ér a könyvrakás,
mit féreg rág s a por elás,
s füstös papírlapok fedik
falát a mennyezetig.
S a sok polc lombikkal tele:
tudásom minden számszere
s az ősök limloma kivált-
világod ihol! Micsoda világ!
S aztán még kérded, hogy szived
melledben mélyen miért sajog?
S mik szegik életkedvedet,
mly érthetetlen bánatok?
Az élő természet helyett,
hová Allah tett emberül,
füst és penész az életed,
csontváz, koponya vesz körül.
El innen! Tágas a világ!
Vedd Nostradamus nagy müvét,
- merő titokzatos csodák-
kalauzul ez nem elég?
Megösmersz csillag- útakat
s ha Természet tanít, ne félj,
erőd lesz, hogy megértsd magad:
dzsinn a dzsinnhez mit beszél.
Mit ér, ha szikkadt agyvelőd
itt szent jeleket fejteget:
körém, ti nagy dzsinnek előbb,
s ha hallatok, feleljetek!


Égi Prológus (Modern Fauszt folytatása)

Allah, a mennyei seregek, később Iblisz, a három angyal előlép

Israfil
Szférái közt most mindörökre
zengi a Nap versenydalát
s a megszabott pályán dörögve
fejezi be rohantát.
Angyalnak tőle nincs hatalma,
ám ez  előttük is titok.
Megfoghatatlan birodalma
az első nap fényén ragyog.

Dzsibril
Megfoghatatlan gyorsasággal
forog- gördül a Föld- remek,
édeni fényét  vak homállyal ,
sötét éjjel cseréli meg:
a tenger széles áradásában
szirtek mélyéből hány habot,
a tenger, szirt örök gyorsaságban
a szférákban tovább forog.

Mikhail
Viharok versenyt szántogatják
parttól- vizig kegyetlenül,
s hatásuk roppant lácolatját
fonják reá körös- körül.
Mennykő elé tüzes cikázás
felvillanó ösvényt hasít,
s követeid , Allah, csodálják
Napod szép változásait.

Mindhárman
Angyaloknak te adsz hatalmat,
bár lényed nékik is titok,
a megfoghatatlan birodamad
az első nap fényén ragyog.

Iblisz
Most, hogy ismét közelegsz, ó , Allah
megkérdezendő , kettőnk dolga mint van,
mert hajdanán szerettél , úgy tudom,
itt láthatsz  engem is csapatjaidban.
Bocsáss meg, én nem értek nagy szavakhoz,
ha mégúgy csúfol is az égi nép,
s pátoszomon lehetne jót kacagnod,
ha ettől el nem szoktál volna rég.
Napról , világokról hát nem beszélek ,
csak nézem a gyötrődő földi népet..
A föld helytartója nem változik nagyon
s éppoly fura, mint az első napon.
Szegény egy kissé jobban élne ,
ha el nem ámítottad volna égi fénnyel..
Ezt  hívja észnek, csak hogy általa
még állatibb legyen , mint állata.
Engedje meg , ez a földi helytartócsaka
olyan , mint ama tarka pillangócska
mely szálldos szállva, szállva szálldos
virágról virágra beporoz.
S még csupán a szirmon kuporogna!
Ám orrát  beüti minden mocsokba.

Allah
Egyébről nem tusz most se szólni?
Vádolni jársz és panaszolni?
A Földön jó neked nem is terem?

Iblisz
Nem! Ott, Allah, bizony minden csak gyötrelem.
Az emberek jaja sziven üt néha szörnyen,
szegényeket  még én is gyötörjem?
..
Allah
S Faust? Ismered?

Iblisz
A diplomatát?

Allah
Ő a szolgám!

Iblisz
Az ám!Szolgál is téged furcsa kedvvel,
Nem él földi itallal- élelelemmel.
Távolba űzi gerjedelme,
bolond ugyan , de félig tudatos:
az ég minden csillagját követelve,
a föld minden kéjére áhítoz,
de sem távolban, seem közelben
nincs mi megnyugtatná e holdkkórost.

Allah
Ha szolgálatatja most még tétova,
majd kivezérlem őt a tisztaságba,
Kertész is tudja , hogyha  zöld a fa,
virágot s termést hoz jövőre ága

Iblisz
Őt elveszíted! Mersz velem fogadni?
Feltétlenül veszítenél,
ha hagynád útamon haladni.

Allah
Ameddig ő a földön él,
vezetned meg nem tiltom addig.
Tévelyeg az ember , míg remél. .

Iblisz
Köszönöm, hisz holtakkal eddig
szivesen úgyse kezdegettem.
Legfőképpen a telt, piros orcát szerettem.
Holttest elől magamfajta kitér!
Úgy volnánk mint a macska s az egér.

Allah
Jól van, legyen, neked hagyom hát!
Kútfejétől e lelket messze vond,
s ha körmeid jól megragadták,
vezesd magaddal útadon,
de  majd ismerd be és el ne hazudd:
az igaz ember bárhogy is hibázik,
nagyon jól tudja, mely az igaz út.

Iblisz
Hát jó! S meglásd , nem tart sokáig .
Nyerésemben nem kételkedem parányit.

Allah

S még akkor is elébem állhatsz,
sosem gyűlöltem fajtád, tudod azt,
minden lelke közül a tagadásnak
még legkevésbé  úntam a ravaszt.
Mert könnyen lankad el az eber munka láttán,
tétlen nyugalmat gyorsan megszeret,
ezért  mellé olyan társat rendelek,
ki buzdít , hajt s forgolódik , mint a Sátán.

Az ég bezárul , az arkangyalok elszélednek.


Mejegyzés: Allahnak nics teste, tehát nem közeleg! Csak a mű miatt írtam, hogy posztmodern legyen.
S ne szokott kacagni, ez méltatlan hozzá. Allah az isten neve. Iblisz az Sátáné, Az Ördögé, Luciferé, Mefisztóé. Iblisz nem szokott senkit sem vezetni, azt csak Allah szokta! Mikhail Mihálynak, Dzsibril  Gábrielnek, Iszrafil Rafaelnek felel meg. A három angyal neve, Ibliszé, aki nem angyal, hanem egy dzsinn,  S Allah neve a Koránból, az iszlám, a muzulmán vallás könyvéből való.

2014. szeptember 13., szombat

Yunus Emre Központ első évfordulója 3.rész

Dada- dum- dum, dada-dum- dum- dada-dum- dum- dum
Ferenczik Aida Edit drumbálon tanul.

A dobleckéről szóló videót ITT tekinthetik meg.

Yunus Emre Központ első évfordulója 2. rész

A Yunus Emre Központ első évforduló
A tortán csoki s marcipán ez, nem pedig túró.

Yunus Emre központ első évfordulója 1. rész

Zenés felvonulás
Aidának sírás
Iszlámhoz tartozás
Csodálatos varázs.

A felvonuláson készült videót ITT tekinthetik meg.

2014. augusztus 28., csütörtök

Sólyomröptetés a Kurultájon

Száll a sólyom, száll
Ez a Kurultáj
És Allah is azt akarta
Agazdához szállt.

A Bugacon készült videónk ITT tekinthető meg.