Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba -vallja a görög filozófia. Dehogynem! Sőt: Naná hogy igen! Ugyanis a férjem olvasta a Kuruc Infón, hogy perzsa koncert aznap, fél óra múlva. Uzsgyi! Azon kaptam magam, hogy megint egy perzsa koncerten vagyok, csak most nem népiesen, hanem popon. Most nem a kamacseh (iráni hegedű) jajdult föl fájdalmasan, nem a tar( iráni gitár) pengett, nem a tombak dobolt szomorkásan, melankolikusan( pedig az én karakteremnek ez felel meg), hanem harsogott a harsona, trombita , zengve az iráni himnuszt, dicsőítve az iráni hős mártírokat, s a közönség tapsvihara zengett.
Én szerettem vitatott leghíresebb regényét, az Elsodort falut, mely arról szólt, hogy a zsidók megvásárolják a magyarságot, köztük egy szép, tehetséges színésznő palántát, akiből nem színésznő, hanem riherongy lett( én színésznő, igaz" csak" szinkron lettem.) A műsorvezető azt mondta, hogy reméli, hogy a zsidóknak nehezebb lesz bevenni Perzsiát, mint a zenekarunknak a színpadot: t.i. fél órás késéssel kezdtek...