Nem mindennapi élményben volt részem tegnap, 2012. május 4-én a férjem oldalán. Ugyanis afgán lagziban voltam vele, aki összeadta az ifjú párt: egy afgán férfit és egy kárpátaljai nőt. Szokatlan volt számomra, hogy az ifjú pár csak rövid ideig volt jelen az ünnepségen, s hogy a házassági ceremónia nem a násznép szeme láttára, s az ara jelenléte nélkül zajlott le. Viszont igazi-terülj-terülj asztalkám volt, svédasztal. A csirke szabza fűszerrel volt átjárva, a köfte, bárányhús is omlós volt, s a drágább, és alacsonyabb glikémiás indexű( jobb a magas vércukromnak) rizs volt, de étkezés közben sült burgonyát is hordoztak körbe, s aki akart, szedett belőle. A hölgyek elegáns , színes ruhában voltak. Ez a nép szép küllemre. A menyasszony tetemes hozományt kapott a férj családjától, akik tehetős kereskedők. Nemcsak a küllemük, de a táncuk is hasonlít a spanyolokéhoz: flamencóhoz hasonlóan táncoltak.Taxival vittek ki a helyszínre: a budakalászi faluházba, s luxus kocsiban hoztak haza. Nagyon jól éreztem magam, akár csak a férjem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése