Előző napi asztalfoglalásomnak köszönhetően az étteremvezető tulajdonos szívélyesen fogadott, s a nevemet tudakolva odavezetett engem és a férjem a meghitt kis asztalunkoz, melyet egy valódinak tűnő, de valójában műkaktusz díszített, a falat pedig perui városi képek.Sajnos nem a tőlünk jobbra található asztalnál kaptunk helyet, mert annak falát ciklámen színű , az originál stílust idéző festmény- reprodukciók ékesítették. Amolyan Frida Kahló-szerűek.
Amíg a kis számú zenekar hangolt, kiválasztottuk a menüt az étlapról. Ugyanazt ette férj és feleség!
De hát a magyar népdal így szól:
"Kukorica, kukorica
Pattogatott kukorica
A menyasszony pattogtatta
a vőlegény ropogtatta."
Bár tavaly ünnepeltük a 25. házassági évfordulónkat, s a perui főfogás, a Cheviche classico alapanyaga, a cancha kukorica sem teljesen felel meg a magyar pattogatott kukoricának, de hasonlít hozzá. Citromba forgatott tengeri hal édesburgonya kíséretében- ezek voltak még a kissé csípős ételben.
Az italban, a Chicha Moradában pedig lila kukorica volt. Ezt az édeskés nedüt szürcsölgettük a főfogáshoz.
Amikor a B vitaminokat és boldogsághormont tartalmazó " tengeris" menütől és a vérpezsdítő klasszikus latin- amerikai daloktól, úgymint a Pedro kocsmájábantól, a La Bambatól, és a Kvantana Merától már emelkedett volt a hangulat(legalábbis én félig hangosan énekeltem), kihozták a desszertet, a Picaronest, ami tulajdonképpen édesburgonyával és ánizzsal készült tök alapú tészta, fügéből és chancacából. Aki ismeri a spanyol konyhát, annak a churros, aki nem, annak a magyar csokis fánk juthatott volnaa róla eszébe.Hozzá igazi perui colát ittunk. Sárga volt ! S édes.
A kiváló minőséhez kiváló mennyiség dukált. A latinok tudják , mennyi az annyi, vagyis, hogy épp jól lakjanak!
Mint ahogy ebből a blogbejegyzésemből is elég mára.
Feliz Compleanos! Boldog születésnapot!
