Iftár a Király utcában

Tegnap meglátogattam Alex Szilviát, akinek nemrég műtétje volt. Vittunk neki mignont (magamnak vettünk az ország tortájából, amire titokban nagyon vágytam, s egy madártejes tortát) egy híres cukrászdában. Ő pedig palacsintát sütött (ha egy porszemnyi jót adtok, visszakapjátok azt - tanítja a Korán). Stella, aki vel ott, a Király utcában ismerkedtem, s akit insallah tanítani fogok franciára, márgát (tunéziai pörköltféleség) főzött. Csak sajnos kihánytam az egészet, mert fekélyes vagyok, de az ezüstkolloid hatására, nem feküdte meg a gyomrom, hanem kikivánkozott belőlem. Gyógyulok. Ahmet testvérünk -sajnos- beteg volt, meg volt fázva. Összesen tizennégy fő volt jelen.

A Velencei-tavon voltunk!!!

Már megint tó :-)! Szeretem az állóvizet. A házasságban is. Amikor a kedves férjemmel annyira összeszoktunk, hogy ha elfogyott az ásványvíz az Ezüst Kolloid gyógyszerem mellől (fekély ellen van a szer, mert nekem sajnos az van), akkor magától észrevette, és szó nélkül vett!!! Egyébként a 9 órás busszal indultunk Velencére, s visszafele 1 óra után pár peccel (a magyar közlekedés pontatlansága, mert 1-kor kellett volna) indultunk. Ott ezer tempót úsztam, a férjem is bent volt a vízben, mely tiszta, de egy kicsit hideg volt. S ami a legcsodálatosabb: voltunk a temetőben, Molla Szádik üzbég muszlim író- költő sírját meglátogatni (erős szunna a muzulmán testvéreink sírjának megtekintése), s láttuk Vörösmarty- lakóházát is, mely könyvtárként funkcionál. Visszafele jövet a buszon egy középiskolai csoport szalámis szendvicset evett, naná, hogy megkívántam, s mivel a fekély miatt ma nem tudtam a ramadánt tartani, hazaérve spuri a Spárba zöldpaprikáért és zsömléért (vaj és török fölvágott volt otthon), s benyomtam 2 szendvicset, s a kedvencemet, egy Kinder Tejszeletet. Kell ennél jobb nap?

Balatoni nyár (+Gorsium és Szabadbattyán)

A meteorológiai szolgálat (legalábbis nagy részt) ismét csődöt mondott. A kedvezőtlen prognózis miatt nem akartam elutazni, de szerencsére megtettük. Késő délután még úszkáltunk a Balaton vizében Siófokon, de Siójutra (a férjemék nyaralója van ott) hazafele menet unos-untalan villámok tették fényessé a közvilágítás nélküli utat, majd mihelyst megérkeztünk , éktelen égzengések közepette zuhogott. Szerencsénk volt. Másnap féltem, hogy borús idő lesz, s lehűl a víz, de nagy örömünkre sziporkázó napsütés, kellemes, csak hullámzó víz, úszás, s sajtos gnoccievés várt ránk.( Előző nap a férjem sült hallal, s burgonyával törte meg a böjtöt. Mind a ketten étteremben ettünk. Aztán eljött(sajnos) a vasárnap , a maga közlekedésével. Délután 3 óra után lett volna busz Gorsiumba (Tác, Székesfehérvár felé), de úgy véltem, hogy jobb lesz, ha aznap nem úszunk a Balatonban, s a kora délelőtti busszal megyünk. Szabadbattyánban leszálltunk, azt hittük, hogy nincs busz, később az orrunk előtt ment el, s beslattyogtunk(pár km) Gorsiumba, ahol több római rom maradt fenn, mint Trójában. Volt köztük bazilika romja, Aeneas-rom(szobor), s egy színház is. Ezresből kijött a két jegy. Ingyenes volt viszont Szabadbattyánban a Kula (török vár, majd magtár). A z idegenvezető idősebb hölgy nagyon készségesen felvilágosított minket. A parkban török- magyar barátság szobor is volt, s a hölgy kutyája szelíd volt.Egyébként Szabadbattyánba Tácról már busszal jöttünk, akár csak Pestre hazamenet, ahol hezitáltunk, hogy leszálljunk- e a Velencei-tó partján úszni, de részint a közelgő sötét felhők kedvünket szegték. Abban állapodtunk meg a férjemmel, hogy ezen a nyáron egyszer majd elmegyünk oda.

Muszlimnál voltam vendégségben

Tegnap, augusztus 1-jén vendégségben voltunk, én és a férjem, Hatvani Csabánál, "szakács" Csabánál. Nagykovácsiban A Farkas utca 28-ban áll a kis (szoba-konyha) ház. Én is hasznossá tettem magam: gereblyéztem, locsoltam slaggal, és mosogattam, a két fiú pedig fát vágott, de a kínai motoros fűrész tönkrement. A fiúk megszerelték több ízben, de végül csődöt mondott a masinéria. Aztán a vendéglátó gulyáslevest főzött, de én csak a húsból ettem fél háromkor, mert három után a fekélyem miatt nem ehetek.

Aztán kirándulni mentünk az erdőbe: a barlangot, s a kommunista emlékművet láttuk. Hazafelé jövet bementünk egy muszlim étteremben, ahol Gyuri és Csaba ettek. A szakácsunk nem jött be, de mi igen, imádkozni délutáni imát a Bartók Béla úti mecsetbe.