2012. december 16., vasárnap
Ferenczik Edit: Vakok a koncertteremben
2012. október 22., hétfő
Egy kabát, egy csizma
A szürke a művészek színe.
Ezeket csak elegáns helyeken szeretném viselni.
2012. szeptember 22., szombat
Lovon ültem
Muszlim karitatív ruhavásár
2012. augusztus 18., szombat
Az én Ramadánom!!!
Ramadán
Chalaban
zenekart
hallgatva.
Balatonban úszás, a siófoki sajt-bor- és jazz fesztivál:
Gyuri s Edit medvecsalogató sajtot eszik s mustot piál.
Siójuti nyaralóban Dzsemiért meg majdnem jött a halál.
Dzsemi a mi gyönyörű szép egy éves sziámi kislány cicánk.
Bolek mecsetjében meg kaptam egy gyönyörű szép téli ruhát.
IHH-tól kapott húsokat majszolunk, s a hús bizony halal.
Adtunk mi egy kis pénzt szegény muszlimoknak ez meg volt a zakát.
Edit térdével fizikoterápiás kezelésekre jár.
A fogínysorvadástól meg Editnek az ínye nagyon- nagyon fáj.
A Chalaban muszlim zenéjéről készült felvételünk ITT tekinthető meg.
2012. május 5., szombat
Bazi nagy afgán lagzi
2012. május 2., szerda
Gettómilliomos c. filmet adták a tévében!
2012. április 6., péntek
Mecsetben jártam Ausztriában
2012. április 5-én Ausztriában jártam. Bécsben végignéztem a Természettudományi- és a Szépművészeti Múzeumot, fiákereztem. A hintó vezetője egy magyar muszlim testvérünk, Lengyel Zoltán volt.
Ezt követően az alsó-ausztriai Bad Vöslauba mentünk, ahol 2009 óta működik az ATIB nevű iszlám szervezet mecsete, amihez két egyenként 13 és fél méteres minaret is tartozik. Az udvaron levő kúton örömmel fedeztem fel az izniki kerámiát, ugyanis a törökországi Iznikben már két éve jártam egyszer.
A mecsetben ebédeltünk. Gombás marha volt a menü.
A spirituális élményt követően felkerestük a hinterbrühli tavasbarlangot, Lichtenstein várát és Mödling városát is.
Örülök, hogy életemben először eljutottam egy nyugat-európai mecsetbe, ami nagyon tetszett.
2012. március 24., szombat
Nem áprilisi tréfa! Újabb perzsa koncert!
Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba -vallja a görög filozófia. Dehogynem! Sőt: Naná hogy igen! Ugyanis a férjem olvasta a Kuruc Infón, hogy perzsa koncert aznap, fél óra múlva. Uzsgyi! Azon kaptam magam, hogy megint egy perzsa koncerten vagyok, csak most nem népiesen, hanem popon. Most nem a kamacseh (iráni hegedű) jajdult föl fájdalmasan, nem a tar( iráni gitár) pengett, nem a tombak dobolt szomorkásan, melankolikusan( pedig az én karakteremnek ez felel meg), hanem harsogott a harsona, trombita , zengve az iráni himnuszt, dicsőítve az iráni hős mártírokat, s a közönség tapsvihara zengett.
Én szerettem vitatott leghíresebb regényét, az Elsodort falut, mely arról szólt, hogy a zsidók megvásárolják a magyarságot, köztük egy szép, tehetséges színésznő palántát, akiből nem színésznő, hanem riherongy lett( én színésznő, igaz" csak" szinkron lettem.) A műsorvezető azt mondta, hogy reméli, hogy a zsidóknak nehezebb lesz bevenni Perzsiát, mint a zenekarunknak a színpadot: t.i. fél órás késéssel kezdtek...