A tragédia első része(Modern Faust)

Éjszaka.
Magas boltozatú , keskeny gótikus szoba.
Faust az írópolc előtti székben nyugtalanul ül

Faust
Ó jaj, a filozófiát,
 a jogot,s a diplomáciát
és - haj- az egész akídát
mind buzgón búvároltam át.
S most mégis így állok, tudatlan,
mint amikor munkámba fogtam.
Címem magiszter, sőt több: tanár úr,
s fél éve már, hogy álnokul
orránál fogva vezetgetem
egész tanítványseregem-
s látom, semmit  sem tudhatunk mi!
Ettől fog szívem elhamuhodni.
Bár jártasabb volnék egynémely gazoknál
orvos- , professzor- író- imámnál.
Szorongás , kétely engem nem gyötörget,
s nem félelmetes a Pokol, sem az Iblis
minden örömtől- fosztottságom innét:
nem hiszem, tudnék valamit is még,
s azt sem, hogy tanítani tudnám
az embert , térítvén s megjavítván.
Aztán meg se pénz, se vagyon,
se hír , se földi hatalom.
Igy élni már eb se kivánna ,
ezért adtam fejem a mágiára,
hogy dzsinnes- száj, dzsinnes erő
nem egy titkát adná elő,
s ne kelljen izzadván beszélnem
arról, amit nem értek én sem,
s miktől együtt van a világ,
megismerjek inden csodát,
s mint már titkos erőkre látó,
ne legyek többé betűrágó.
Ó,vajha hánytorgásaim
utólszor látnád, Holdvilág,
te, ki oly sok éjfélen át
tekingetél e polcra ím,
majd könyvek és papír felett,
orcád, bús társam, megjelent.
Ah, bár inkább hegy tetején
járhatnék fényed szőnyegén,
szállnék barlangba a dzsinnekkel,
vagy réten, ha fényed ott dereng fel,
s a tudomány dohát ledobva
éppé fürödném harmatodba!


Jaj,ebben az eátkozott
odúban meddig kusolok?
Ide az ég szent fénye is
festett ablakszemen esik.
Tetőig ér a könyvrakás,
mit féreg rág s a por elás,
s füstös papírlapok fedik
falát a mennyezetig.
S a sok polc lombikkal tele:
tudásom minden számszere
s az ősök limloma kivált-
világod ihol! Micsoda világ!
S aztán még kérded, hogy szived
melledben mélyen miért sajog?
S mik szegik életkedvedet,
mly érthetetlen bánatok?
Az élő természet helyett,
hová Allah tett emberül,
füst és penész az életed,
csontváz, koponya vesz körül.
El innen! Tágas a világ!
Vedd Nostradamus nagy müvét,
- merő titokzatos csodák-
kalauzul ez nem elég?
Megösmersz csillag- útakat
s ha Természet tanít, ne félj,
erőd lesz, hogy megértsd magad:
dzsinn a dzsinnhez mit beszél.
Mit ér, ha szikkadt agyvelőd
itt szent jeleket fejteget:
körém, ti nagy dzsinnek előbb,
s ha hallatok, feleljetek!