Elrebegi a dzsinnidéző igét.
Vörös láng cikázik, s megjenenik benne a dzsinn.
Dzsinn
Oly nagy erővel szólitottál,
szféráimban nyugton se hagytál
és most?-
Faust Jaj! Csak ne lássalak!
Dzsinn
Repesve vágytál látni engem,
hallani hangom, nézni arcomat,
rám esdeklésed hatva hat,
hát itt vagyok!- Emberfeletti ember,
miért vacogsz tehát? S miért nem hallom szavad?
Hol vagy, te, Faust, akinek hangja szólt,
s erős akarata belémhatolt?
Te? Kire még rá sem lehellek,
és máris minden ize reszket,
kunkorgó, gyáva nyű csupán?
Faust
Tőled féljek, lángból kibomló?
Faust volnék, Faust, hozzád hasonló
Véled magam, ki átszaladsz
világokon, egynek érzem, , te dzsinnem!
Dzsinn
Azzal vagy egy, kit megragadsz,
velem nem! ( Eltűnik)
Megjegyzés: A dzsinn, mivel füstetlen tűzből való, nem látható. Csak a dráma posztmodernsége miatt írtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése