2014. október 4., szombat

Égi Prológus (Modern Fauszt folytatása)

Allah, a mennyei seregek, később Iblisz, a három angyal előlép

Israfil
Szférái közt most mindörökre
zengi a Nap versenydalát
s a megszabott pályán dörögve
fejezi be rohantát.
Angyalnak tőle nincs hatalma,
ám ez  előttük is titok.
Megfoghatatlan birodalma
az első nap fényén ragyog.

Dzsibril
Megfoghatatlan gyorsasággal
forog- gördül a Föld- remek,
édeni fényét  vak homállyal ,
sötét éjjel cseréli meg:
a tenger széles áradásában
szirtek mélyéből hány habot,
a tenger, szirt örök gyorsaságban
a szférákban tovább forog.

Mikhail
Viharok versenyt szántogatják
parttól- vizig kegyetlenül,
s hatásuk roppant lácolatját
fonják reá körös- körül.
Mennykő elé tüzes cikázás
felvillanó ösvényt hasít,
s követeid , Allah, csodálják
Napod szép változásait.

Mindhárman
Angyaloknak te adsz hatalmat,
bár lényed nékik is titok,
a megfoghatatlan birodamad
az első nap fényén ragyog.

Iblisz
Most, hogy ismét közelegsz, ó , Allah
megkérdezendő , kettőnk dolga mint van,
mert hajdanán szerettél , úgy tudom,
itt láthatsz  engem is csapatjaidban.
Bocsáss meg, én nem értek nagy szavakhoz,
ha mégúgy csúfol is az égi nép,
s pátoszomon lehetne jót kacagnod,
ha ettől el nem szoktál volna rég.
Napról , világokról hát nem beszélek ,
csak nézem a gyötrődő földi népet..
A föld helytartója nem változik nagyon
s éppoly fura, mint az első napon.
Szegény egy kissé jobban élne ,
ha el nem ámítottad volna égi fénnyel..
Ezt  hívja észnek, csak hogy általa
még állatibb legyen , mint állata.
Engedje meg , ez a földi helytartócsaka
olyan , mint ama tarka pillangócska
mely szálldos szállva, szállva szálldos
virágról virágra beporoz.
S még csupán a szirmon kuporogna!
Ám orrát  beüti minden mocsokba.

Allah
Egyébről nem tusz most se szólni?
Vádolni jársz és panaszolni?
A Földön jó neked nem is terem?

Iblisz
Nem! Ott, Allah, bizony minden csak gyötrelem.
Az emberek jaja sziven üt néha szörnyen,
szegényeket  még én is gyötörjem?
..
Allah
S Faust? Ismered?

Iblisz
A diplomatát?

Allah
Ő a szolgám!

Iblisz
Az ám!Szolgál is téged furcsa kedvvel,
Nem él földi itallal- élelelemmel.
Távolba űzi gerjedelme,
bolond ugyan , de félig tudatos:
az ég minden csillagját követelve,
a föld minden kéjére áhítoz,
de sem távolban, seem közelben
nincs mi megnyugtatná e holdkkórost.

Allah
Ha szolgálatatja most még tétova,
majd kivezérlem őt a tisztaságba,
Kertész is tudja , hogyha  zöld a fa,
virágot s termést hoz jövőre ága

Iblisz
Őt elveszíted! Mersz velem fogadni?
Feltétlenül veszítenél,
ha hagynád útamon haladni.

Allah
Ameddig ő a földön él,
vezetned meg nem tiltom addig.
Tévelyeg az ember , míg remél. .

Iblisz
Köszönöm, hisz holtakkal eddig
szivesen úgyse kezdegettem.
Legfőképpen a telt, piros orcát szerettem.
Holttest elől magamfajta kitér!
Úgy volnánk mint a macska s az egér.

Allah
Jól van, legyen, neked hagyom hát!
Kútfejétől e lelket messze vond,
s ha körmeid jól megragadták,
vezesd magaddal útadon,
de  majd ismerd be és el ne hazudd:
az igaz ember bárhogy is hibázik,
nagyon jól tudja, mely az igaz út.

Iblisz
Hát jó! S meglásd , nem tart sokáig .
Nyerésemben nem kételkedem parányit.

Allah

S még akkor is elébem állhatsz,
sosem gyűlöltem fajtád, tudod azt,
minden lelke közül a tagadásnak
még legkevésbé  úntam a ravaszt.
Mert könnyen lankad el az eber munka láttán,
tétlen nyugalmat gyorsan megszeret,
ezért  mellé olyan társat rendelek,
ki buzdít , hajt s forgolódik , mint a Sátán.

Az ég bezárul , az arkangyalok elszélednek.


Mejegyzés: Allahnak nics teste, tehát nem közeleg! Csak a mű miatt írtam, hogy posztmodern legyen.
S ne szokott kacagni, ez méltatlan hozzá. Allah az isten neve. Iblisz az Sátáné, Az Ördögé, Luciferé, Mefisztóé. Iblisz nem szokott senkit sem vezetni, azt csak Allah szokta! Mikhail Mihálynak, Dzsibril  Gábrielnek, Iszrafil Rafaelnek felel meg. A három angyal neve, Ibliszé, aki nem angyal, hanem egy dzsinn,  S Allah neve a Koránból, az iszlám, a muzulmán vallás könyvéből való.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése