Modern Faust ( folytatás)

A Városkapu Előtt
Mindenrendű sétálók igyekeznek kifelé

Néhány munkás
Mért éppen arra, hé?

Mások
Hát a vadásztanya felé!

Előbbiek
Mi szivesebben mennénk a malomnak.

Egy munkás
Inkább a Tóhoz igyekezzetek.

Második
De arra nem szép út vezet.

Ketten
Most már hová?

Harmadik
Megyek, amerre vonnak.

Negyedk
Inkább a Vármajorba másszunk fel, komám,
ott jó a sör, ott van sok szép leány,
s hadd-el-hadd istenigazában!

Ötödik
Hát nem férsz a bőrödbe, te,
harmadszor is ez kellene?
Nekem e helytől borsódzik a hátam.

Szolgálóleány
Nem én, tapodtat sem megyek tovább.

Másik
Gyere, bolond, sz'ott vár a nyárfa mellet!

Első
Engem ne! Várja a csodát:
mert én neki már ugyse kellek,
veled táncol örökösön,
boldogságodhoz mi közöm?

Másik
Ámde ma nincs egyedül ő,
azt mondta, az  göndör vele jő.

Diák
No, nézd, micsoda két fehérnép!
Allahu, hátha elkísérnénk?
Jó sűrü sör, csiklandozó tubák,
kiöltözött cseléd- és boldog a diák.

Polgárleány
Nézz csak a két szép mákvirágra!
Ez már gyalázat igazán!
Járhatnának a legjobb társaságba,
s ők futnak szolgálók után!

Második Diák

Megállj! Ott hátul jönnek valakik,
nézd, be takaros a ruhájok!
Egyik a szomszédszban lakik,
e lányra én már rég sovárgok.
Tempósan mendegélnek itt
s magukkal visznek minket is.

Első Diák
Nem, Allahu, engedni nem fogok.
Gyorsan, hogy e prédát el ne eresszem!
A kéz, mely szombaton seprüt fogott,
ölel vasárnap a legtüzesebben.

Egy pogár
Új polgármesterünk nekem sehogy se tetszik,
alighogy az,s nagy képe már növekszik.
És mit kap tőle városa?
A képviselők drogoznak.

Hajléktalan( énekel)
Ti jó urak, ti úri dámák,
kifentek és kicsattanók
szemeitek ma látva- lássák
az út szélén rimánkodót!
Kötelező az a szálló.
Hajléktalannak nem álom.

Más Polgár
Jobbat nem is tudok vásár- s ünnepnapokra
mint hadakról való társalkodást,
ha Iszlám államban odaát
öli egymást a nép halomra.
Az ablaknál ülünk, szépen borozgatunk,
s etére vígan hazaballagunk,
áldván a békés jó időket.

Harmadik Polgár
Bizony, szomszéd, itéletem szerint
egymás fejét hadd nyesegessék,
csak nálunk semmi baj ne essék!

Öregesszony( a polgárlányokhoz)
Ej, be csicsás! A drága ifju vér!
Tőletek szikrát ki ne fogna?-
A dölyf megárt! S ugyan miért?
Megszerzem én, mit vártok szívszorongva!

Polgárleány
Agáta, fuss! Allah se óvja meg,
ki magát e banyával mutogatja:
Csomóba fúj:jövendőbelimet,
igaz, előhozá való alakba!

A Másik
Nekem egy kristályt mutatott,
s bajtársi közt ott láttam benne párom!
Utána té- s tovahiába kutatok,
nem áll elém, hiába várom.

Katonák
Várfalas árkok,
délceg erődök,
cifra leányok,
büszke kötődök-
vívni kiállok!
Hej , nagy a próba,
s gazdag a bér!
Ázani szóra
indul a hadba ,
nagy dalidóra,
vagy a halálba.
Férfiu élet!
Férfiu próba!
Vár, lány, elébe
omlik a porba,
hej nagy a próba,
s gazdag a bér!
Elmegy a zsoldos,
vissza se tér.

Faust( Ákossal jön)
Már megszabadult tó, ér a jégtől,
hogy rájuk a tavasz szelid szeme gyult,
a remény zöldje kivirult
és haldokolni az őszöreg tél
a zord hegyi tájra visszavonult.
Menekültében  küldi küldi csak le ránk,
ónosesőjét  s rövidéltű daráját,
rakván zöld rétre fehér paszományt,
csakhogy a Nap melegét ki nem állják,
pezsdül az élet,bolydul az élet,
és nekilát ma a nagy szinezésnek,
s mert a berekben még semmi virág,
csőditi emberi tarka hadát.
Nézd csak, nézd , hogy hömpölyög le- és föl
kerten - mezőn által a tömeg
s nem félvén elmerüléstől,
a folyót csolnaksereg lepi meg,
amott egyet már imbolyogva,
rogyásig telve visz az ár.
Vagy nézz ama szép sziklafokra:
ott is színes foltocska jár.
Ez már falusi dinom- dánom
valódi . paraszt Paradicsom.
Apraja- nagyja mind örül:
" Hadd éljek én itt emberül!"

Ákos
Professzorom,nekem dicsőség,
hogy társaságodban sétálhatok.
De magam itt nem szívesen időznék,
inden vadság ellensége vagyok,
húr peng torok bőg, teke dobban,
lelkem merő iszonyodás,
bömbölnek, szinte kárhozottan,
s nékik mulatság ez s dalolás.

Modern Faust ( folytatás)

Ázán hangja

Angyalok kara

Mohamed
Mennybe ment
Burák lován
Ez a Mirádzs.
Halandó emberek,
mind örvendezzetek,
ötven ima helyett
öt rendeltetett.

Faust

Mi ez a zsongás, ez a tiszta hang,
melynek hatalma poharam után nyúl?
Ily hamar üzennél, mély azán,
Ramadánnak nnapjának hajnaláról?
Azt zengitek talán, ama vigasztalót,
mely új könyvszerkesztés diadalára szólt
a Sírnál angyal ajakáról?
Hatalmas égi dallamok!
Kutatjátok, ki porba mászik?
Puhább ember- lelkekhez szóljatok.
Jól hallom bár a Hirt, hitem hozzá hiányzik.
Ó, hit! A csoda legszebb magzatod.
Szivem ama szférákba  nem repeshet,
honnét a szent hír idecseng,
s mégis , az egykori gyermekszív belereng,
és visszahív, hogy új életbe kezdjek.
Akkor Ramadánnak csendjén ért utól
az égi szerelemnek csókja engem,
a műezin szavát sejtelmesen figyeltem,
s imádságom  gyönyör forrása volt
egy tiszta és megfoghatatlan
sóvárgás hajszolt erdőn, réten át,
  s míg könnyem ömlött bő patakban,
megépült bennem egy világ.
Tavasz-ünnep szabad boldogságát jelenték
az ifjunak e dallamok:
s ez a feltámadó, érzékeny gyermek- emlék
most végső lépésemtől visszafog.
Ó, égi dal, csak zengj, zengj mindörökké!
A könnyem hull, vagyok megint a földé.

Modern Faust ( folytatás)

Kopognak

Halál! Tudom, famulusom kopog

Befellegzett már boldog perceimnek!
Hogy egy csúszó- mászó zavarja így meg
e látomás- áramlatot!

Ákos, hálóhálóköntösben és sipkában ,
lámpással. Faust bosszúsan elfordul.

Ákos
Bocsánat!Hallom , épp szavalsz s hogy
görög drámából olvasol talán..
E művészetből húznék némi hasznot,
manapság hat csak igazán!
Hallottam mondogatni itt- ott,
hogy a komédiás papot taníthat.

Faust
Úgy van, ha a pap is komédiás csak,
amire példa most elég akad.

Ákos
Ah, kit saját múzeumába zártak,
s a világot ünnepnap látja csak,
mintegy látcsőn át nézve , távol,
hogy is hathatna rá puszta szavával?

Faust
Aki nem érzi, nem is éri ezt el,
ha lelkét nem feszíti szét
az őserejű érzelem, mely
betölti a hallók szivét.
Ülj csak tovább! s ragasztva tákolj
Depeche- mode tányérján lelt csontokat,
s kínos fuvogatással ápoj
ten- hamvaidból lángokat!
Kölykök s majmok csodája lesz ez,
ha tán ilyesmit áhitasz.!
De szívet szívhez sohasem szerezhetsz,
ha nem szívedből vált ki az.

Ákos
Csak szép beszéd teszi a szónokot,
be kár, hogy ebben hátul kullogok...

Faust
Becsületes sikerre adj,
csörgőipkás bolond ne légy!
Mit is ér az ama nagy JEL
FIDESZ iráni eb- hűség,
Ha benned van a Sötétség?
Az értelem s ép gondolat
igy könnyűszerrel síkralép.
És ha komoly beszédre szántad
magad, kell- é szó- vadászat?
Bizony mondókád bármi csillogó,
sületlenséggel traktálván a népet,
mint köd- hozó szél, oly szomorító,
mely ősszel száraz lomb között cicézget.

Ákos
Ó jaj, a lét rövid
és hosszú a müvészet.
Hányszor eresztem főmet csüggedésnek,
míg az anyaggal küszködik!
És mily nehéz az eszközt megszerezni,
mellyel az ember a kútfőkig ér!
S félúton, midőn messze még a cél,
hány jámbornak kell sírbaveszni.

Faust

S a pergamen a szent kút, mely örökre
csillapíthatja szomjuságodat?
Addig úgy sem találhatsz enyhületre,
míg az tennen lelkedből nem fakad.

Ákos
De a világ! A lélek s emberész?
Némi megismerést itt is szeretnék.

Faust
No persze, a megismerés!
A gyermeket nevén nevezni mernéd?
Az a nehány , ki egy-s- mást megtudott,
s csordult szivének titkait nem óvta,
s a csürhe közt hitét ki is nyilvánitotta:
keresztre, vagy máglyára juthatott.
Node immár az éj későre jár,
kérlek, barátom, hagyjuk abba mostan.

Ákos
Virrasztnék én hajnalig akár,
eldiskurálva véled ily tudósan.
Ellenben holnap, Ramadánnak napján,
egy- két kérdésem még feladnám.
A tudvágy útjait nagy buzgón követem rég,
sokat tudok már, de mindent szeretnék!( EL)

Faust

Köszöntelek, páratlan fiolámat,
áhitatosan nyúlok máris utánad:
tebenned én nagy vívmányt tisztelek.
Te, párlata szelíd elaltatóknak,
te legjava édes halálhozónak,
ne hagyd most cserben gyártó mestered!
Elég , hogy lássalak, s a kínom enyhül,
foglak, s szivem vad égedelme renyhül,
lelkem dagálya lassacskán apad.
A végtelen tengerre vinne vágyam,
fénylő tükör felett feszül a lábam,
s egy új Nap új partokra hívogat.

( A kelyhet ajkához emeli)

Grúziában egy muszlim faluban: Duisziben jártam

Duisziben jártam
Ott is imáztam
Meg is kajáltam:
halal virslit
és szalámit.
Vettem egy szoknyát:
Volt harminc lari.

Zöld erdőben jártam

Zöld erdőben jártam

Dzsihádot csináltam:

Ami teljesítmény túrát egyszer feladtam

Megcsináltam bizony én azt nemrég Gyurival.