A Városkapu Előtt
Mindenrendű sétálók igyekeznek kifelé
Néhány munkás
Mért éppen arra, hé?
Mások
Hát a vadásztanya felé!
Előbbiek
Mi szivesebben mennénk a malomnak.
Egy munkás
Inkább a Tóhoz igyekezzetek.
Második
De arra nem szép út vezet.
Ketten
Most már hová?
Harmadik
Megyek, amerre vonnak.
Negyedk
Inkább a Vármajorba másszunk fel, komám,
ott jó a sör, ott van sok szép leány,
s hadd-el-hadd istenigazában!
Ötödik
Hát nem férsz a bőrödbe, te,
harmadszor is ez kellene?
Nekem e helytől borsódzik a hátam.
Szolgálóleány
Nem én, tapodtat sem megyek tovább.
Másik
Gyere, bolond, sz'ott vár a nyárfa mellet!
Első
Engem ne! Várja a csodát:
mert én neki már ugyse kellek,
veled táncol örökösön,
boldogságodhoz mi közöm?
Másik
Ámde ma nincs egyedül ő,
azt mondta, az göndör vele jő.
Diák
No, nézd, micsoda két fehérnép!
Allahu, hátha elkísérnénk?
Jó sűrü sör, csiklandozó tubák,
kiöltözött cseléd- és boldog a diák.
Polgárleány
Nézz csak a két szép mákvirágra!
Ez már gyalázat igazán!
Járhatnának a legjobb társaságba,
s ők futnak szolgálók után!
Második Diák
Megállj! Ott hátul jönnek valakik,
nézd, be takaros a ruhájok!
Egyik a szomszédszban lakik,
e lányra én már rég sovárgok.
Tempósan mendegélnek itt
s magukkal visznek minket is.
Első Diák
Nem, Allahu, engedni nem fogok.
Gyorsan, hogy e prédát el ne eresszem!
A kéz, mely szombaton seprüt fogott,
ölel vasárnap a legtüzesebben.
Egy pogár
Új polgármesterünk nekem sehogy se tetszik,
alighogy az,s nagy képe már növekszik.
És mit kap tőle városa?
A képviselők drogoznak.
Hajléktalan( énekel)
Ti jó urak, ti úri dámák,
kifentek és kicsattanók
szemeitek ma látva- lássák
az út szélén rimánkodót!
Kötelező az a szálló.
Hajléktalannak nem álom.
Más Polgár
Jobbat nem is tudok vásár- s ünnepnapokra
mint hadakról való társalkodást,
ha Iszlám államban odaát
öli egymást a nép halomra.
Az ablaknál ülünk, szépen borozgatunk,
s etére vígan hazaballagunk,
áldván a békés jó időket.
Harmadik Polgár
Bizony, szomszéd, itéletem szerint
egymás fejét hadd nyesegessék,
csak nálunk semmi baj ne essék!
Öregesszony( a polgárlányokhoz)
Ej, be csicsás! A drága ifju vér!
Tőletek szikrát ki ne fogna?-
A dölyf megárt! S ugyan miért?
Megszerzem én, mit vártok szívszorongva!
Polgárleány
Agáta, fuss! Allah se óvja meg,
ki magát e banyával mutogatja:
Csomóba fúj:jövendőbelimet,
igaz, előhozá való alakba!
A Másik
Nekem egy kristályt mutatott,
s bajtársi közt ott láttam benne párom!
Utána té- s tovahiába kutatok,
nem áll elém, hiába várom.
Katonák
Várfalas árkok,
délceg erődök,
cifra leányok,
büszke kötődök-
vívni kiállok!
Hej , nagy a próba,
s gazdag a bér!
Ázani szóra
indul a hadba ,
nagy dalidóra,
vagy a halálba.
Férfiu élet!
Férfiu próba!
Vár, lány, elébe
omlik a porba,
hej nagy a próba,
s gazdag a bér!
Elmegy a zsoldos,
vissza se tér.
Faust( Ákossal jön)
Már megszabadult tó, ér a jégtől,
hogy rájuk a tavasz szelid szeme gyult,
a remény zöldje kivirult
és haldokolni az őszöreg tél
a zord hegyi tájra visszavonult.
Menekültében küldi küldi csak le ránk,
ónosesőjét s rövidéltű daráját,
rakván zöld rétre fehér paszományt,
csakhogy a Nap melegét ki nem állják,
pezsdül az élet,bolydul az élet,
és nekilát ma a nagy szinezésnek,
s mert a berekben még semmi virág,
csőditi emberi tarka hadát.
Nézd csak, nézd , hogy hömpölyög le- és föl
kerten - mezőn által a tömeg
s nem félvén elmerüléstől,
a folyót csolnaksereg lepi meg,
amott egyet már imbolyogva,
rogyásig telve visz az ár.
Vagy nézz ama szép sziklafokra:
ott is színes foltocska jár.
Ez már falusi dinom- dánom
valódi . paraszt Paradicsom.
Apraja- nagyja mind örül:
" Hadd éljek én itt emberül!"
Ákos
Professzorom,nekem dicsőség,
hogy társaságodban sétálhatok.
De magam itt nem szívesen időznék,
inden vadság ellensége vagyok,
húr peng torok bőg, teke dobban,
lelkem merő iszonyodás,
bömbölnek, szinte kárhozottan,
s nékik mulatság ez s dalolás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése