Ázán hangja
Angyalok kara
Mohamed
Mennybe ment
Burák lován
Ez a Mirádzs.
Halandó emberek,
mind örvendezzetek,
ötven ima helyett
öt rendeltetett.
Faust
Mi ez a zsongás, ez a tiszta hang,
melynek hatalma poharam után nyúl?
Ily hamar üzennél, mély azán,
Ramadánnak nnapjának hajnaláról?
Azt zengitek talán, ama vigasztalót,
mely új könyvszerkesztés diadalára szólt
a Sírnál angyal ajakáról?
Hatalmas égi dallamok!
Kutatjátok, ki porba mászik?
Puhább ember- lelkekhez szóljatok.
Jól hallom bár a Hirt, hitem hozzá hiányzik.
Ó, hit! A csoda legszebb magzatod.
Szivem ama szférákba nem repeshet,
honnét a szent hír idecseng,
s mégis , az egykori gyermekszív belereng,
és visszahív, hogy új életbe kezdjek.
Akkor Ramadánnak csendjén ért utól
az égi szerelemnek csókja engem,
a műezin szavát sejtelmesen figyeltem,
s imádságom gyönyör forrása volt
egy tiszta és megfoghatatlan
sóvárgás hajszolt erdőn, réten át,
s míg könnyem ömlött bő patakban,
megépült bennem egy világ.
Tavasz-ünnep szabad boldogságát jelenték
az ifjunak e dallamok:
s ez a feltámadó, érzékeny gyermek- emlék
most végső lépésemtől visszafog.
Ó, égi dal, csak zengj, zengj mindörökké!
A könnyem hull, vagyok megint a földé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése