Kopognak
Halál! Tudom, famulusom kopog
Befellegzett már boldog perceimnek!
Hogy egy csúszó- mászó zavarja így meg
e látomás- áramlatot!
Ákos, hálóhálóköntösben és sipkában ,
lámpással. Faust bosszúsan elfordul.
Ákos
Bocsánat!Hallom , épp szavalsz s hogy
görög drámából olvasol talán..
E művészetből húznék némi hasznot,
manapság hat csak igazán!
Hallottam mondogatni itt- ott,
hogy a komédiás papot taníthat.
Faust
Úgy van, ha a pap is komédiás csak,
amire példa most elég akad.
Ákos
Ah, kit saját múzeumába zártak,
s a világot ünnepnap látja csak,
mintegy látcsőn át nézve , távol,
hogy is hathatna rá puszta szavával?
Faust
Aki nem érzi, nem is éri ezt el,
ha lelkét nem feszíti szét
az őserejű érzelem, mely
betölti a hallók szivét.
Ülj csak tovább! s ragasztva tákolj
Depeche- mode tányérján lelt csontokat,
s kínos fuvogatással ápoj
ten- hamvaidból lángokat!
Kölykök s majmok csodája lesz ez,
ha tán ilyesmit áhitasz.!
De szívet szívhez sohasem szerezhetsz,
ha nem szívedből vált ki az.
Ákos
Csak szép beszéd teszi a szónokot,
be kár, hogy ebben hátul kullogok...
Faust
Becsületes sikerre adj,
csörgőipkás bolond ne légy!
Mit is ér az ama nagy JEL
FIDESZ iráni eb- hűség,
Ha benned van a Sötétség?
Az értelem s ép gondolat
igy könnyűszerrel síkralép.
És ha komoly beszédre szántad
magad, kell- é szó- vadászat?
Bizony mondókád bármi csillogó,
sületlenséggel traktálván a népet,
mint köd- hozó szél, oly szomorító,
mely ősszel száraz lomb között cicézget.
Ákos
Ó jaj, a lét rövid
és hosszú a müvészet.
Hányszor eresztem főmet csüggedésnek,
míg az anyaggal küszködik!
És mily nehéz az eszközt megszerezni,
mellyel az ember a kútfőkig ér!
S félúton, midőn messze még a cél,
hány jámbornak kell sírbaveszni.
Faust
S a pergamen a szent kút, mely örökre
csillapíthatja szomjuságodat?
Addig úgy sem találhatsz enyhületre,
míg az tennen lelkedből nem fakad.
Ákos
De a világ! A lélek s emberész?
Némi megismerést itt is szeretnék.
Faust
No persze, a megismerés!
A gyermeket nevén nevezni mernéd?
Az a nehány , ki egy-s- mást megtudott,
s csordult szivének titkait nem óvta,
s a csürhe közt hitét ki is nyilvánitotta:
keresztre, vagy máglyára juthatott.
Node immár az éj későre jár,
kérlek, barátom, hagyjuk abba mostan.
Ákos
Virrasztnék én hajnalig akár,
eldiskurálva véled ily tudósan.
Ellenben holnap, Ramadánnak napján,
egy- két kérdésem még feladnám.
A tudvágy útjait nagy buzgón követem rég,
sokat tudok már, de mindent szeretnék!( EL)
Faust
Köszöntelek, páratlan fiolámat,
áhitatosan nyúlok máris utánad:
tebenned én nagy vívmányt tisztelek.
Te, párlata szelíd elaltatóknak,
te legjava édes halálhozónak,
ne hagyd most cserben gyártó mestered!
Elég , hogy lássalak, s a kínom enyhül,
foglak, s szivem vad égedelme renyhül,
lelkem dagálya lassacskán apad.
A végtelen tengerre vinne vágyam,
fénylő tükör felett feszül a lábam,
s egy új Nap új partokra hívogat.
( A kelyhet ajkához emeli)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése