Ma megfogalmazódott bennem, hogy mit fogok tenni először, ha a koronavírus véget ér.
A Koránban benne foglaltatik , hogy a rokonokkal való kapcsolat tartás meghosszabítja az életet, főleg a rokonokhoz való utazás.
S mivel az is írva vagyon, hogy elsősorban az édesanyákat kell szeretni, aztán rögtön az édesapákat, ezért először, haza, a fekete kerámiájáról, és a tejiparáról (pl. nádudvari túró) híres Nádudvarra (Hajdú- Bihar megye) veszem az irányt.
S mivel Garry Chapmmann híres pszichológus szerint a szeretetnek az együtt töltött minőségi időn kívül az ajándék a másik alap pillére, ezért nem fogok üres kézzel beállítani: anyunak egy egyszerűbb hajkreppelőt és egy öregségi foltok ellen való szappant szándékozom vinni, az öcsémnek, aki szerfölött kíváncsi a pakisztáni konyhára, egy zacskó csípős pakisztáni kebabot.
S a betegeket meg kell látogatni, ezért a gyengélkedő unokanővéremet is meglátogatom, s viszek neki egy L'Oreál ránctalanító krémet. S meg fogom kérni, hogy varrjon nekem hasznlaton kívüli farmernadrágokból egy kötényt, s a perzsa kandúrmacskámnak egy zöld bársonyszoknyámból egy nadrágot, amit az állat visel majd a tizedik születésnapján való fotózáson (profi állatfotóshoz visszük el,akihez már a rangidős nősténycicánkat elvittük, s jól sikerültek a fotók). S egy sötét , évek óta meglévő vastag anyagból egy alkalmi blúzt közösen is megvarrnánk .nekem. Ugyanis varrónő unokatesóm értékeli a szakmájában tett kísérleteimet, erőfeszítéseimet (az Afrikai Szabóságban szinte önállóan varrtam már géppel egy afrisálat, mely jól sikeredett, s amiről készült fotót Gizka is látta, s elismerően nyilatkozott róla).
Remélem, tervem sikerülni fog, mert a cukorbetegség már krónikus hasmenéssel párosul nálam. S még nem szándékozom meghalni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése