2020. június 15., hétfő

Kedvenc helyem a városban (Bloggerképző 9. napi kihívás)


Hogy mi a kedvenc helyem a városban? Oh, erre nagyon nehéz válaszolni, mert csak a kilencedik kerületben három is van. Az első és legfontosabb a Boráros tértől a Nemzeti színházig vezető Duna- part. (Akkor sétálok arra, ha szomorú vagyok, mert a víz, a folyó gyógyítja a letargiás lelket). Második a Ráday utca a maga multikulturalitásával, kis vendéglőivel (Ezen az utcán megyek többek között a Régi könyvek nevű Antikváriumba egy- egy megrendelt könyvemért). A harmadik a Ferenc- tér (oda akkor veszem az irányt, ha parkba vágyom, de nincs erőm a Nemzetiig elslattyogni).
A Boráros tértől a Nemzeti színházig vezető allée akkor a legvonzóbb, ha párás az idő, vagy épp naplementekor. Meg-megállok hébe-hóba , könyökölve nézem az óriási hajókat, uszályokat.  S a sétány végén a Duna- kanyarban gyönyörködöm (mindig tervezem, hogy egyszer majd lefestem).
Majd a lépcsőn felcaptatok, megyek a Nemzeti színház ékszerdobozos épületéhez, ahol fél szemmel rásandítok, hogy mi lesz a színház repertoárjában (mit játszanak), majd helyet foglalok az elálló kisujjú Gobbi Hilda - szobor melletti széken, s el- elnézem a vadkacsákat az előttünk lévő tóban ( a vadkacsák minden fontosabb utaimon társamul szegődnek, kvázi szimbólumok az életemben- mindig megfogadom, hogy újra elolvasom Ibsen Vadkacsáját).
Idén a corona- vírus alatt a férjemmel sétálva a spirituális Zikkurat (Mezopotámiai templom) került az utunkba a bonsai stílusú fák mellett , s invitált minket hívogatólag, hogy sétáljunk fel rajta. A férjemet szem elől tévesztve néha kétségbe esetten kiáltottam fel, de végül csak felértem, ám a csúcsán kiábrándító kép fogadott : fiatalok füves cigit szívtak ott. Ám ha velem tartasz a szúfi spirituális utamon, remélem te nem kedvedtlenedsz el, nyájas olvasó! (A spirituális könyv címe: Le livre des convennces du disicple, melyet bizonyos Omar Van Den Broeck fordított arabról franciára).
A Zikkuraton való sétám első etapja a könyv első öt fejezetéhez hasonlítandó: a szerző óva inti tanulót minden bűntől, miután megbánta a rossz cselekedeteit, így a nyelv bűneitől is, lett légyen az hazugság, vulgáris nyelvhasználat vagy csak egyszerű fecsegés. Az út végét az állapot jellemzi, mikor jobban szeretjük az éhséget a jóllakottságtól- böjtölni van kedvünk.
A Zikkuraton való második állomásom a könyv hatodiktól a tizedik fejezetéhez köthető: az istenkereséshez , mely a meditáción keresztül ahhoz az igényig vezet, hogy a pénteki imán részt vegyünk.
A hamadik, utolsó szakasza az építménynek a könyv hátra lévő részeire emlékeztet: a tizediktől a tizenyolcadik fejezetig bezárólag. A lustaság és a türelmetlenség csapdáit kiküszöbölve , jobb esetben csodákkal kísérve, a spirituális tanítómesterünk segítségével még a depresszióból is kikecmereghetünk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése