A kitartás pozitív tulajdonsága a koronavírusban megkérdőjeleződik, szinte értelmét veszti. Oka a kontrollvesztés.
Levegő jegyűként, sőt Ikrekként nem vagyok elég kitartó. Volt egy levelezőtársam, egy francia nő, a férjem pásztói gimnáziumának testvérvárosából való, aki nagyon kitartó, pl. áteveznek egy francia folyón minden évben. Tőle tanultam meg az endourant, e, kitartó szót is franciául. Máig őrzöm a levelét, majd írok neki mostanában. Van egy butikjuk, kaptam tőle egy márkáns fehér kötött pulcsit. Sajnos kihíztam, de odaadtam az egyik barátnőmnek, akire jó volt, s aki rám való ruhát adott cserébe. Tehát már egy kicsit kitartó voltam.
De igazából a Budapest Kupa megszerzésével gyakoroltam ezt az erényt (tízszer kellett menni érte teljesítmény túrára), s a közösségi kertünk több éven át tartó kitartó és eredményes művelésével vittem tökélyre, s az utóbbi években két munkahelyem határozott ideig tartó kinevezésének sikeres ellátásával kamatoztattam.
A coronavírusban a két hétig tartó folyamatos nagytakarításommal, és a férjem egy hónapig tartó masszírozásával bizonyultam kitartónak. S ugyancsak a férjem online földrajz óráinak, így a Föld országianak PP- t kben való áttekintésében, annál is inkább, mivel az utazás iránti vágyam ( is) vette el tőlem Istent/ Allahot, most is valamiért, de kitartó munkával megtalálom, ha kitartok a bloggerképző kihívásainak teljesítésében.
Ám a pándémiában ez a jó tulajdonság értelmét veszti a kontrollvesztés miatt (nem tudjuk, meddig tart a járvány, mikor mehetünk újból dolgozni, milyen programokat szervezhetünk meg, melyek lesznek megtartva stb.), és ez szorongáshoz vezet.
Megoldás: sok kis apró célt tűzzünk ki mostanában magunknak, s legyünk rugalmasabbak egy kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése