Az már közhely számba megy, hogy egy ember jelleme már gyerek korában megmutatkozik, de én tovább megyek: a SZÜLETÉS KÖRÜLMÉNYEI ÉS AZ , AMIT GYEREK KORÁBAN JÁTSZIK is előre vetítik a sorsát, pályáját.
Én a szülész ujja nyomával a homlokom közepén születtem. Ez olyan, mint egy tilakka a hindi hercegnő homlokán, s nálam is a transzcendenciát jelképezi,csaknem a hindu vallásét, hanem az iszlámét. S szeder anyajeggyel: természetes tetkóm van (az iszlámban nem megengedett a mesterséges tetoválás, csak lemosható hennával). Ez hivatott kifejezni egyediségemet : a festészetben azonnal lett önálló stílusom, az írásban hosszadalmas munával.
Csendes, visszahúzódó gyerek voltam, aki sokat bújta a könyveket, s a mesét olvasott az öccsének: s mesedoktor is lettem. Azonban nem csak szerencsétlen "lízi", "lidérc" "nyuszáta" voltam, ahogy édesanyám kritizált, de a bennem lévő tüzet is fel lehetett könnyen szítani: belelkesedtem a bemondónőket látva a televízióban , s kívülről fújtam a nevüket, s, édesanyám magas sarkú cipőjébe és hálóingébe öltözve huncutul előadtam, énekeltem az udvaron: "Nem adom, én ingem ingyen, csipkés kis hálóingem!" Színésznő, szinkronszínész is lettem, aki csak azért nem gyakorolja ezt a hivatását, mert az iszlámban a nő hangja az intimitása körébe tartozik. De az egyszerre szelíd és szenvedélyes, ám tiszta jellemem minden tragikai jellem megformálására alkalmas lenne: a szelíd Édes Annától kezdve a szenvedélyes Kleopáráig. bezárólag. De az előadó művészetet idegenvezetőként is gyakoroltam, -megtetszett, hogy olyan okasak, s hazérve le is rajzoltam egy idegenvezetőt gyerek koromban egy kirándulásról haza jövet -addig, míg muszlim nen lettem, mert az iszlámban nem utazhat egyedül a nő.
Az idegen nyelveken való kommunikáció is tetszett - a falvédőn az időjárás- jelentést több általam kitanált nyelven, is előadtam anyukámnak. Ezért nemcsak idegenvezető, de francia- magyar szakos tanáris vált belőlem. A tanításra való hajlamom úgy ütközött ki, hogy a játék babáim sorba ültettem, s tanítottam őket.
Végül, de nem utolsó sorban a stand-up comedy be is belekóstoltam (de csak a dáva , hitre való hívás miatt, mert az iszlámban nem szép dolog kigúnyolni másokat): kisiskolásként az ebédre várva a teríttett asztalnál a kutyánk hol kitalát , hol igaz tötréneteivel szórakoztattam a napközis társaimat, akik alig várták , hogy felhangozzék az " Egyszer Bogi...". Ja, a kitalát történeteim -egyelőre- kis íróvá is tettek...
Itt a vége, fuss el, véle!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése